Néhány pillanatig valóban nem értettem:

"Drága Irén!

Örülök a felhívásnak gintonikozásra, főleg a gin miatt. Hisz olyan megható kettesben bebaszni. De tudod félreértettél, vagy az is lehet, hogy nem hallottad tisztán, mit mondtam a legutóbb. Vagy az is lehet, hogy véletlenül az ellenkezőjét mondtam annak, amit mondani akartam, esetleg én nem értettem tisztán, amit mondok, szóval elvesztettem a fonalat, és egy másikat vettem fel, egy olyat, amit valaki másnak szántam, szóval az is lehet, hogy téged kevertelek össze egy másik lánnyal, akinek azt kellett volna mondanom, amit neked mondtam, bár ilyen lány nem létezik, ami még nagyobb baj, mert akkor meg egy nemlétező fonalat vettem fel, és tekertem egy létező helyzet köré. Tudsz követni, Irén? Szóval rúgjunk be, és akkor majd szerelmet vallok neked, mert az tök megható, és lám, még igaz is.

Lencsid"

Aztán arra gondoltam, hogy ha-ha, de talán ez egy kicsit erőltetett - aztán meg arra, hogy most már tényleg gáz van, már ami brilliáns elmém működését illeti, aki se szó, se beszéd világra segít mindenféle figurát anélkül, hogy velem mindezt közölné; most nem tudom, megköszönjem -e neki, amiért így elszórakoztat, vagy ripakodjam rá, hogy legalább szóljon előre, mert így kezd az az érzésem támadni, hogy míg az egyik énem elméleti kérdésekkel szöszölget, a másik előránt a bokorból egy hús-vér figurát, azzal, hogy ehun a válasz, tudorkám, fejezd be az okoskodást! Aztán ki tudja, hogy melyik a tyúk, és melyik a tojás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.